plakát letöltése (pdf)
Paradigmák és korfordulók.
Szemléletváltás az ismeretelmélet, esztétika, etika és politikai filozófia területén
Időpont: 2021. november 19., péntek
Hely: Debrecen, Egyetem tér 1., Főépület, 2. em. 235. terem
|
|
|
8:30-10:00 / Szekcióvezető: Gáspár László Ervin |
|
|
Som Balázs |
|
Mit mondhat Derrida a szerelemről? |
|
|
Jármi Bence |
|
A metafizikai értelemben vett filozófiatörténet koncepciója Kant gondolkodásában |
|
|
Mikáczó Alexandra |
|
Friedrich mint absztrakt festő? – A kanti fenséges és a képi absztrakció lehetséges kapcsolódási pontjainak bemutatása Caspar David Friedrich festészetén keresztül |
|
|
|
20 perc kávészünet |
||
|
|
|
10:20-11:50 / Szekcióvezető: Tánczos Péter |
|
|
Biró Ákos |
|
Jogállam állam nélkül – Szemléletváltás a jogállamiság filozófiájában |
|
|
Karkusz Patrik |
|
Disszimuláció Rousseau Első értekezésében |
|
|
Kelemen István |
|
Tudomány és pandémia |
|
|
|
11:50-13:30 ebédszünet |
||
|
|
|
13:30-15:00 / Szekcióvezető: Pólik József |
|
|
Pongrácz Tibor |
|
Milyen tudomány? Milyen ünnep? |
|
|
Hévizi Ottó |
|
A metastílus-paradigma |
|
|
Tánczos Péter |
|
A szubjektív általánosság alaptalansága – A transzcendentális filozófia ontológiai fordulata |
|
|
|
20 perc kávészünet |
||
|
|
|
15:20-17:00 / Szekcióvezető: Gáspár László Ervin |
|
|
Trembeczki István |
|
Miért erkölcsi kérdés (is) a környezetvédelem? – Filozófiai és etikai kapcsolódási pontok a fenntarthatóság elérése érdekében |
|
|
Pólik József |
|
A nap, amikor Uganda elfoglalta Svájcot – Észrevételek Najmányi László A császár üzenete című filmjéről |
|
|
Váró Kata Anna |
|
A játékfilmek valóságábrázolása |
|
|
|
20 perc kávészünet |
||
|
|
|
17:20-18:20 / Szekcióvezető: Karkusz Patrik |
|
|
Horváth Lajos |
|
Személyes identitás és narratív identitás az angolszász elmefilozófiában |
|
|
Gáspár László Ervin |
|
A Tractatus tudományképe |
|
(Este, 18:30 után a Teniszkében szívesen látunk minden érdeklődőt, hallgatót, oktatót, ahol folytatjuk a beszélgetést...)
8:30-10:00 | 1. blokk
Som Balázs: Mit mondhat Derrida a szerelemről?
A filozófus egyetlen alkalommal, rövid időre tért ki erre a témára, amikor a nevével fémjelezett filmben (Derrida, Kirby Dick, Amy Ziering Kofman 2002) megkérdezték mit is gondol a szerelemről. A frontális kérdés megtorpanásra késztette, felismerve a téma összetettségét és a diskurzusban rejlő buktatókat. Többszöri visszalépés után viszont meglehetősen szűkszavúan, de nyilatkozott a témáról. Szófukarsága ellenére viszont mégis azt feltételezem, hogy Derrida szavai nem merülnek ki a látszólagos banalitásban és érdemes közelebbről megvizsgálni ezt a kérdéskört. A kit és mit kérdés kettősségét látja a szóban: a másikat mint szingularitást vagy a másikat mint olyat szeretünk. A rövid jelenetben elmondottakat a filozófus más szövegeivel és Jorgósz Lanthímosz, A homár (2015) című filmjével együtt olvasva kívánom megvizsgálni és ezzel reményeim szerint egy termékeny diskurzus felé utat nyitni. Vállalkozásomra viszont a cliché fenyegető árnyéka vetül és ez egyben a problémakör legnagyobb dilemmáját is adja: érdemes-e olyan témával foglalkozni, amivel Derrida sem feltétlenül akart érdemben foglalkozni? Miként találkozik a szerelem a halállal? Lehet-e filozófiai érdemben nyilatkozni a szeretetről? Ezekkel és más lényegi kérdésekkel a kérdésekkel kívánok foglalkozni előadásomban.
Jármi Bence: A metafizikai értelemben vett filozófiatörténet koncepciója Kant gondolkodásában
Immanuel Kant filozófiájában a kritikai fordulat egyik jelentős következménye, hogy a metafizika történetének meghatározása mint filozófiai mozzanat fontos lépéssé válik. Előadásomban két szövegrészlet összehasonlítása révén érvelek amellett, hogy A tiszta ész kritikájának utolsó szakasza egy olyan rövid terjedelmű, ugyanakkor annál fontosabb kanti okfejtést tartalmaz, amely után módszertani elvárás lesz a következetes történeti analízis a metafizikai jelenségekkel szemben. A korabeli történeti tradíció taglalása mellett, kitérek Kant metafizikai előadásainak a metafizika történetével kapcsolatos viszonyára is. A tiszta ész kritikájában található „A módszer transzcendentális tanának negyedik fejezete” című szövegrészének, valamint Immanuel Kant metafizikai és teológia előadásai „Bevezetés” című szakaszának összehasonlítása után tett megállapításaimat előadásom második felében összevetem Karl Ameriks Kant and the Historical Turn című kötetében részletesen bemutatott problémakörrel. A Kant és Herder történelem felfogása közötti különbség látszólag magyarázattal szolgálhat a Kant életművében pár év alatt lezajló fogalmi változásra, azonban még így is számos kérdés marad megválaszolatlanul A tiszta ész kritikájának történeti koncepciójával kapcsolatban. Mint ahogy azt Zeyad El Nabolsy Why did Kant conclude the Critque of Pure Reason with the „history of pure reason”? című tanulmányában felveti, érdemes fontolóra venni, hogy Kant nem, egy Hegel filozófiájának alapot adó koncepciót vázol-e fel A tiszta ész kritikája végén? A kérdésre adható választ tovább árnyalja Blandl Borbála Magyar Filozófiai Szemlében megjelent „Lehetséges történetfilozófia” című írása, melyben a szerző kifejti, hogy az bizonyosan jogos feltételezés, hogy Kant legalább fogalmi szinten lefekteti az alapjait egy történeti koncepciónak. Előadásom záró szakaszában – összegezve Kant történetfilozófiai sokrétűségét – érdemes lesz kitérni egy új metafizikai diskurzus lehetséges kezdetére is. Erre utal Markus Gabriel és Slavoj Žižek 2009-es Mythology, Madness, and Laughter című kötetében, amikor Kant nyomán hangsúlyozzák, hogy a filozófia fejlődésében a szükségszerű állomások sorát metafizikai illúzióknak kell megnyitnia.
Mikáczó Alexandra: Friedrich mint absztrakt festő? – A kanti fenséges és a képi absztrakció lehetséges kapcsolódási pontjainak bemutatása Caspar David Friedrich festészetén keresztül
Előadásomban arra kívánok rávilágítani, hogy miért célszerű – a szép helyett – a kanti fenséges fogalma felől közelíteni a képzőművészeti absztrakció jelenségéhez. Tézisemet Caspar David Friedrich műveit elemezve igyekszem bemutatni, elsősorban Immanuel Kant Az ítélőerő kritikája című írását felhasználva.
Földényi László a festőről írt könyvében rámutat arra, hogy Friedrich festészete inkább nevezhető fenségesnek, mint szépnek, s hogy az igazán „nagy” alkotásokat „a végtelenre irányuló vágy és a végesben való megkötöttség kibékíthetetlensége” hozza létre. Azért tartom célszerűnek Friedrich képeit vizsgálni, mert az alkotó egyrészt szakít az addig hagyományosnak mondható ábrázolásmódokkal, másrész, mert – bár figuratív festményekről van szó – ezek a képek előre mutatnak a modern művészetben megjelenő különféle absztrakt stílusirányzatok felé. Vaszilij Kandinszkij például Friedrich munkáiban véli felfedezni az absztrakt művészet kezdetét – írja Földényi. Kérdésként merülhet fel, mennyiben nevezhetőek az egyébként kora-romantikus festő alkotásai absztraktnak és bizonyos értelemben modernnek, illetve hogyan állíthatóak párhuzamba olyan alkotók műveivel, mint például Mark Rothko (akinek például 1969-ben készült Fekete-szürke festménye hasonlóságokat mutat Friedrich 1808 és 1810 között készült Szerzetes a tengerparton című képével), James Turrell vagy Barnett Newman, valamint, hogy mennyiben idézik elő e művek a fenséges esztétikai tapasztalatát a mindenkori befogadóban?
10:20-11:50 | 2. blokk
Biró Ákos: Jogállam állam nélkül. Szemléletváltás a jogállamiság filozófiájában
Előadásomban Ulrich Klug jogállamiság koncepciójának a tömör bemutatására teszek kísérletet. Ez az elképzelés merőben más álláspontot képvisel, mint amit a 20. századi kontinentális vagy angolszász jogfilozófia alapján gondolhatnánk. Klug jogállamiság fogalmának az alapja az anarchista rend, azaz az uralomnélküliség állapota. Tételezése szerint a jogállamiság olyan partnerségi állapot, amelyben a jogok csak úgy teljesülhetnek, ha a társadalomban senki sem uralkodik. Ezen álláspont bemutatásához viszont elengedhetetlen a fogalom – anarchia – általános és a klugi jelentését meghatározni. Ezen keresztül eljuthatunk ahhoz, hogy értelmet nyerjen az a formabontó koncepció, amit anarchista jogállamnak is nevezhetünk. Kutatásom ezen szakaszában nem törekszem a huszadik század jogállamkoncepcióival összevetni a jogállamiság ezen elméletét, mivel Klug koncepciójának fogalmi és jogfilozófiai alapjának meghatározását tűztem ki célomul.
Karkusz Patrik: Disszimuláció Rousseau Első értekezésében
A XVI. századtól kezdődően egy paradigmaváltás történik a reneszánsz morálfilozófiában, ugyanis az ókorból ismert négy sarkalatos erény mellett (bölcsesség, igazságosság, bátorság, mértékletesség) egy ötödik is megjelenik, mégpedig a dissimulatio, azaz az elrejtés, elleplezés kardinális erénye. Előadásom első szakaszában arra koncentrálok, hogy megmutassam, értelmezzem, hogy a reneszánsz gondolkodók (pl.: Accetto) hogyan is használták ezt a terminust, ami azért különösen érdekes, mert az ókori erényfilozófiákkal szemben, itt már nem arról van szó, hogy csak az lehet morális értelemben jó, ami igaz is, hiszen az elleplezés éppen ennek az igazságnak az elfedése. Röviden bemutatom a politikai, vallási és a köznapi (udvari) disszimuláció közötti különbségeket, illetve kitérek a szimuláció és disszimuláció fogalma közötti sajátos dinamikára is, mivel a két terminus elkülönítése igen nagy fontossággal bír, hiszen már Accetto is megfogalmazta A tisztes színlelésről című szövegében, hogy „azt szimuláljuk, ami nincs, és azt disszimuláljuk, ami van.” Mindezeket követően, előadásom második részében, arra koncentrálok, hogy megmutassam, hogy Rousseau a tudományok és művészetek fejlődését az erkölcshöz való viszonyában tárgyaló Első értekezésében éppen ezen paradigmaváltás ellen emeli fel a hangját, éppen a disszimuláció az, ami a természetese és romlatlan erkölcsi állapottól való elidegenedésünk mozgatórugója.
Kelemen István: Tudomány és pandémia
A pandémia során hozott politikai döntések, a nyilvánosságban zajló viták és az egyénekre gyakorolt pszichológiai hatások kiindulópontja a tudomány képviselőitől származó információ. A COVID-19 pandémia komplex jelenségének tisztázásához szükséges megértenünk, hogyan hoznak döntéseket a kutatók bizonytalan körülmények között, hogyan kommunikálják ezeket a nyilvánossággal valamint, hogyan alakítják ki az egyének saját elméleteiket a pandémiáról.
13:30-15:00 | 3. blokk
Pongrácz Tibor: Milyen tudomány? Milyen ünnep?
Amennyiben a konferenciánk témája a mindenkori paradigma- és nézőpontváltozások természetrajzát kívánja górcső alá venni, nyilvánvalóan fontos kérdést boncolgat. Fontosat, de – kivált a szellemtudományok terén – nem biztos, hogy aktuálisat. Bennem legalábbis felvetődött, s ezt a felvetést szeretném előadásomban körüljárni, hogy valódi szellemi átrendeződéssel nem kecsegtető korunkban talán épp az a kérdés, az egyszer már megértettnek, feltártnak, belátottnak miként megy veszendőbe a hordereje. Hogyan merül feledésbe anélkül, hogy azt valami radikálisan új felbukkanása küldené a lomtárba? Mintha a szellemtudományok százötven éves szabadságharcának észrevétlenül vége szakadt volna, s a science generális győzelme, az intézményi struktúra totális kiüresedése már a befejezett múlt részét képezné. Talán nem is paradigmáról kellene beszélnünk, hanem paradogmáról, amennyiben szó nélkül, a teljes ignorancia bódulatában elhaladunk a korábban elgondolt (dogma) mellett (para).
Tánczos Péter: A szubjektív általánosság alaptalansága. A transzcendentális filozófia ontológiai fordulata
Immanuel Kant a szubjektivitás egészen új modelljét dolgozta ki kritikai munkáiban lépésről lépésre. Az innovatív koncepció eredetisége nem a szubjektum fogalmának a korábbiaktól markánsan eltérő meghatározásában rejlett – hiszen erről szó sincs –, hanem abban a transzcendentális filozófiai megközelítésből fakadó belátásban, hogy a szubjektum érvényességének szubsztanciális háttér nélkül kell fennállnia. Ez a folyamat Az ítélőerő kritikájában bevezetett szubjektív általánosság fogalmában éri el a csúcspontját. A határozottan felívelő tendencia azonban pár éven belül megszakadt, hogy aztán a német idealizmus egy rejtett búvópatakjaként maradjon csak fent.
Előadásomban azt szeretném bemutatni, hogy a szubjektumnak (illetve a kedélynek és az Énnek) ez a jellegzetesen transzcendentálfilozófiai terhelése hogyan fullad ki a 19. század elejére. Álláspontom szerint a szubjektív általánosság gondolata a kritikai filozófia egyre határozottabb ontologizálódása miatt szorult háttérbe, ennek következtében a szubjektivitás korábbi univerzalitása helyett a perszonális esetlegesség jelentését vette fel. Ezt a legalább két lépésben bekövetkező fordulatot elsősorban Schelling 1801-es Filozófiai rendszerem bemutatása, illetve 1809-es Filozófiai vizsgálódások című munkáinak elemzése révén kívánom bemutatni.
Hévizi Ottó: A metastílus-paradigma
A metastílusok negyedszázada ismert, pszichológiai fogalmát érthetjük filozófiai jelentésben is, nevezetesen: nivellált ráció-kettősségként. Lehetséges, hogy ez az értelemadás érinti a gondolkodásnak azt az alternatíváját, amelyet a metafizika és metafizika-kritika ellentétével szoktunk azonosítani. Kérdés, hogy ha filozófiai metastílusokban gondolkodunk, vajon nem gondolkodunk-e ettől az alternatívától eltérő paradigmában magáról a gondolkodásról.
15:10-16:40 | 4. blokk
Trembeczki István: Miért erkölcsi kérdés (is) a környezetvédelem? Filozófiai és etikai kapcsolódási pontok a fenntarthatóság elérése érdekében
Az előadás az ember ontológiai helyzetében bekövetkezett változásból kiindulva vizsgálja a címben feltett kérdést. Az emberiség környezetre gyakorolt negatív hatásainak megszűntetése alapvető változást sürget az ember és a nem-emberi viszonyrendszerében, az emberi gyakorlatban és preferenciákban. A válaszokhoz új etikai szempontok és más nézőpontok alkalmazása is szükséges.
Pólik József: A nap, amikor Uganda elfoglalta Svájcot. Észrevételek Najmányi László A császár üzenete című filmjéről
Előadásomban egy méltatlanul elfeledett, teljes egészében csak a Műcsarnok BBS gyűjteményében megtekinthető kísérleti (neoavathárd) kisjátékfilmet (50 perc) elemzek, amelyet Najmányi László (az első magyar punkzenekar, a Spions egyik alapítótagja) írt és rendezett. A sajátos Kafka-adaptációt az első, zártkörű vetítés után 1975-ben - a rendszerváltásig - betiltották. A császár üzenete az új narrativitásnak ("új érzékenységnek") nevezett irányzat egyik korai darabja, amelynek hatása a fekete szériát elindító Kárhozatban (Tarr Béla, 1985) s általában Tarr Béla életművében is tetten érhető.
Váró Kata Anna: A játékfilmek valóságábrázolása
2021. október 21-én a Rust című western forgatásán Alec Baldwin kellékpisztolya tragikus módon végzett Halyna Hutchins operatőrrel. A tragikus baleset apropóján érdemes felidézni a fikciós filmek valósághű ábrázolására való törekvésében mérföldkőnek mutatkozó változásokat, melyek során, elsősorban a realizmus megteremtése érdekében, a fikciós filmekbe korábban elképzelhetetlennek vagy elfogadhatatlannak tartott elemek kerültek. A valósághűségre törekvésnek számos hátulütője, morálisan és egyéb szempontból erősen vitatható, nem egyszer tragikus következménye lett. Az alkotók azonban időről időre próbálnak túllépni a valósághűség illúziójának megteremtésén, hogy a néző ne az időközben majdnem tökéletesre fejlesztett illúziókeltést, hanem ténylegesen a lefilmezett valóságot láthassa viszont a vásznon, annak ellenére is, hogy a „fikciós film” már a film diegézisében és azon kívül is a fiktív elemekből való építkezésre utal.
16:30-17:30 | 5. blokk
Horváth Lajos: Személyes identitás és narratív identitás az angolszász elmefilozófiában
A személyes identitás problémáját az angolszász elmefilozófia többnyire gondolatkísérleteken keresztül közelítette meg. Gondolhatunk például Derek Parfit teletranszporter gondolatkísérletére. Az előadás célja megmutatni Peter Goldie és Marya Schechtman munkáin keresztül, hogy a narráció és narratív identitás problémái hogyan változtatták meg a személyes identitás körül burjánzó neo-lockiánus diskurzus arculatát. Paradigmatikus változásként értelmezhetjük azt a fordulatot, amely gondolatkísérletek helyett az önéletrajzi emlékezet és a történetmesélés közötti összefüggéseket kutatja. Ettől eltekintve Schechtman és Goldie eltérő álláspontokat fogalmaz meg a személyiség folytonosságával és a narratív identitás státuszával kapcsolatban. Az előadás célja megmutatni, hogy a két szerző között kialakult vita mennyiben változtatta meg a személyes identitásról szőtt elmefilozófiai diskurzust.
Gáspár László Ervin: A Tractatus tudományképe
Előadásom középpontjában a fiatal Wittgenstein 1910 körüli tudományos világképének formálódása áll, melynek kardinális problémája, a Logikai-filozófiai értekezés egyik központi gondolatában, a leképezéselméletben megjelenő Hertz-olvasat.